A Cinefesten debütáló, majd a Szemrevaló filmfesztivál programjába beválogatott, Vicky Krieps főszereplésével készült Fűzővel nyitjuk az eheti filmmustrát, amivel kapcsolatban ambivalens érzések keringenek a stúdióban: ugyan tiszta a szándék, mégis a szokatlan hangvétel inkább zavaró, mintsem a narratívát építő elem, míg mindezeken felül a narratíva is (ahogy Erzsébet tudata) szétesik a szűk kétórás játékidő végére.

Az ígéretekhez híven a Köbli Norbert által írt Blokádot is abszolváltuk, mely az eddigi Oscar-nevezésekkel ellentétben nem járt külföldi fesztiválon. Ugyan szépek a díszletek, a képek mégis sterilek maradnak, a hollywoodi klisék felmondásán képtelen túllépni a film, továbbá a központi karaktereket is kissé sarkítottan ábrázolja Tősér Ádám rendezése.

Ha már taxisok, Kovács Ákos Magunk maradtunk rövidfilmjéről is ejtünk pár szót, ami az előzetes várakozásokkal némileg ellentétesen nézhető „régen minden jobb volt” alkotás. Furcsa mód 2019-ben két film címében is megjelenik A gyászoló asszony: A gyászoló asszony átka nem összekeverendő a La Llorona – A gyászoló asszonnyal. A párosból az utóbbit ajánljuk a hallgatóknak, mely egy misztikus szálat tartalmazó, egy férfi kegyetlen múltját feldolgozó, Guatemalában játszódó francia dráma. Zárásként a Fűzőhöz hasonló (szintén a Szemrevalón vetített) Monte Verità – a szabadság mámora kerül terítékre, ami az azonos nevű szanatóriumot helyezi a középpontba az életét maga mögött hagyó, az elnyomást levetkőző Leitner Hanna szemüvegén keresztül.

Megvizsgálva az eheti mozipremiereket minden valószínűség szerint a kifejezetten gyenge fogadtatású Amszterdammal és a Grosan Cristina által jegyzett Hétköznapi kudarcokkal jövünk a jövő héten, addig is – amíg lehet – menjetek moziba!