Mindenki, aki a társulatban dolgozik, arra vágyik, hogy előadásokat tudjunk csinálni: Barnák László, a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója a Szeged Podcast huszonnegyedik adásában

Heti podcast-sorozatunk friss adásában arra voltunk kíváncsiak, hogy viseli a járványt a szegedi színház, mivel töltik a napjaikat a zárt ajtók mögött, és mi lesz, ha egyszer majd újra kinyithatnak.

2021. január 16. 08:06

Mindenki, aki a társulatban dolgozik, arra vágyik, hogy előadásokat tudjunk csinálni: Barnák László, a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója a Szeged Podcast huszonnegyedik adásában

Az elmúlt egy évben mindent felforgatott körülöttünk a koronavírus-világjárvány. Nincs olyan területe az életnek, ahol ne éreznénk a hatását: a sokak számára jelentkező létbizonytalanság, a munkahelyek elvesztése, valamint a személyes találkozások, a szeretteinkkel, barátainkkal személyesen eltöltött idő drasztikus lecsökkenése mellett talán, ami a legjobban rányomja a bélyegét a mindennapokra, hogy számtalan olyan kikapcsolódási, szórakozási formának is búcsút kellett mondanunk, ami nélkül akár hosszú távon is lehet létezni, csak egyáltalán nem biztos, hogy érdemes.

Filmes podcast-sorozatunkban a járvány kapcsán sokat sirattunk már bezárt mozikat, köztük is a kedvencünket, a szegedi Belvárosi Mozit, ezért most úgy éreztük, itt az idő, hogy Szeged Podcastben pedig a város kulturális életének egyik legmeghatározóbb intézményével, a Szegedi Nemzeti Színházzal is részletesen foglalkozzunk. Az ősszel már egy teljes adást szenteltünk az 1984 című új darabjuknak, a koronavírus-járvány hatásai már akkor is szóba kerültek, most azonban jóval alaposabban jártuk körbe a témát a színház főigazgatójával.

Szeged Podcast · Szeged Podcast 024 · 2021.01.15.

 

  • Mekkora intézményről beszélünk egyáltalán, hány embernek kell hónapról hónapra fizetést adni akkor is, amikor zárva a színház?
  • Hogyan élték meg a mindenkit váratlanul érő első hullámot és mennyire kellett újragondolni a terveiket a másodikra?
  • Mi zajlik most a zárt ajtók mögött?
  • Hogyan viselik a művészek hosszú távon, hogy nem állhatnak közönség elé, milyen érzés a „befőttes üvegnek” dolgozni, és meddig csinálható ez egyáltalán?
  • Gondolkodnak-e abban, hogy az interneten közvetítsék a darabjaikat?
  • Egyáltalán lehet-e tervezni ebben a helyzetben, és ha igen, mennyire előre?
  • Egy színész-rendezőből lett főigazgató hogyan tudja a lelket tartani a társulatban egy ilyen bizonytalan helyzetben, és hogyan tud menedzserként is működni közben?
  • Ha feloldják a korlátozásokat, mennyi idő kell, hogy újra játszani tudjanak?
  • Milyen darabok készültek el a színfalak mögött és mik azok, amiket újra elővesznek majd, ha ismét játszhatnak?
  • Mennyire érintette őket közvetlenül a járvány, sok beteg volt-e a társulatban az elmúlt hónapokban?

Ezekre, és még sok más kérdésre kaptunk választ a Barnák László főigazgatóval folytatott beszélgetésünk során, de például azt is megtudtuk, hogy az ősszel olyan előadásuk is volt, aminek a végén a színészek is megtapsolták a nézőket.

Hallgassa, aki úgy érzi!

kmn

Vélemények

mutasd mind