Tavaly a NASA-nak azt hozta a Jézuska, hogy végre fellőhették a James Webb űrtávcsövet. Az űrteleszkóp a remények szerint akár alapjaiban is megváltoztathatja az életünket, az univerzumunkat, az ezzel kapcsolatos gondolkodásunkat: legalább tíz, de akár tizenöt évig is figyelhet, fotózhat az L2 Lagrange-pontból. És könnyen lehet, egyszer csak integetnek az ufók. De ne banalizáljuk el ezt ekképpen: maga az űrteleszkóp és annak küldetése akkor is fantasztikus teljesítmény lenne, ha „csak úgy” fellőtték volna az amerikaiak, aztán „majd lesz vele valami.” Ám nemcsak erről van szó: szegedi fizikusok, csillagászok is hasznosítják majd az adatait, kutatják mindazt, amit látni lehet a James Webbnek köszönhetően. Ezekről Szalai Tamással, a Szeged Tudományegyetem Optikai és Kvantumelektronikai Tanszékének tudományos munkatársával beszélgettünk.

Majd miután visszatértünk a földre kimentünk a szegedi repülőtérre – elméletben. Ott tesztelték ugyanis azt, hogy az önvezető autó milyen reakciókat vált ki az utasokból. Legyen elég annyi, a szájkarate előzetesen mindenkinek istenien ment. A tapasztalatokról Prónay Szabolcs, az egyetem Gazdaságtudomány Karának Üzleti Tudományok Intézete Marketing-Menedzsment Szakcsoport adjunktusa számolt be. A kutatásért megkapták az SZTE Innovációs díját. Legközelebb a Zalazone-on folytatják a teszteket.

Hallgassa, aki úgy érzi!