Azon vettük észre magunkat, hogy negyed órát búsongtunk az Orbán-kormány legutóbbi zsenijein, a kata tönkretételén és az áram- és gázszámlák agyonverésén. Úgyhogy ezután inkább felhívtuk Szalai Tamást, hogy James Webbezzünk. Tamással még akkor beszéltünk, amikor az űrtávcső éppen elindult, most meg az volt az apropó, hogy megjöttek az első képek, amiket simán trendinek és szexinek minősítettem. Hogy miért? Nézzék meg a fotókat! De kiderült az is, hogy a szegedi csillagászok nem ezeket nézik, és nem ezekkel dolgoznak. Majd beszéltünk arról is, mire lehet elég tíz év, amíg az űrtávcső működik – elvileg üzembiztosan.

Ezután tárcsáztuk kétszer is Majó-Petri Zoltánt, hogy elénekelje nekünk SZKT-s hattyúdalát, de adás után kiderült, nem vette észre, hogy elnémítva maradt a telefonja, így nem tudtuk adásban utolérni. Vasútvillamosozni akartunk még egyet, merthogy elvileg augusztus 1-jétől most már jegyet kell váltani az utazásért, de végül ezt nem tudtuk megbeszélni.

Gedzónak viszont volt egy remek rádiós sztorija még az elköszönt ügyvezető igazgatóról, azért már csak ezért is érdemes meghallgatni a friss adást, vagy annak legalább a végét...

Nyitóképünk a Lagrange-pontokról készült. A 2-esnél van az űrtávcső, nem véletlenül. Ez is kiderül az adásból.