Északkeleti szomszédunknál véres, egyre kilátástalanabb háború zajlik, idehaza szokás szerint egymást ölik a kormánypártok és az ellenzék, közben a hatósági áras üzemanyag miatt odáig fajult az elfogy-para, hogy a napokban tömegével rohanták meg a kutakat a pánikvásárlók, akik miatt újabb kormányrendeletekre volt szükség. Közben Európa vezető politikusai arról tárgyaltak a napokban, hogy miként szankcionálják tovább Oroszországot úgy, hogy közben ne legyen a kontinens nagy részét érintő energiaválság.

Nem csoda, ha úgy érezzük a világ egyre bolondabb. Nem csoda, ha emiatt frusztráltak, idegesek, dekoncentráltak, depressziósak vagyunk. Nem csoda. Mint ahogyan az sem csoda, ha a körülöttünk élő gyerekek, legyenek szinte akárhány évesek, nem értik, hogy mi történik, és nekünk, felnőtteknek kellene mondani nekik valamit, valami olyat, amitől legalább valamennyire meg tudnak nyugodni, de legalábbis a lehető legkevésbé traumatizálja őket ez a kaotikusnak tűnő helyzet.

Hogy miként érdemes a háborúról és az egyre kiszámíthatatlanabb mindennapokról a gyerekekkel, tinédzserekkel beszélni, hogy mit tudunk tenni önmagunkkal, hogy nem csak mi, de ők is nyugodtabbak lehessenek, erről beszélgettünk Pécsi Rita neveléskutatóval, főiskolai tanárral.

Hallgassa, aki úgy érzi!